A tonkinnád (Arundinaria amabilis) egy bambusz faj, amely Kína délkeleti tartományában, Kantonban őshonos, a ma elérhető bambuszrudakat mind Kanton 300-600 m magasság közötti dombvidékein gyűjtik. A hasított tonkinnád horgászbotokat Európában az 1800-as évek végétől kezdték el gyártani, a budapesti horgászboltok polcain a két világháború között állandóan megtalálhatók voltak a nagy angol és német gyártók (pl. Milwards, Hardy’s, H.Stork, D.A.M.) termékei. Magyarországon az 1940-es évektől Senkei István és Antos Zoltán nevéhez fűződnek az első hatoldalú hasított bambusz horgászbotok, üzemeik államosítása után először a Horgászcikk Készítő Szövetkezet égisze alatt, majd 1961-től a Horgászcikk Készítő Vállalat (HOKÉV) berkein belül készítettek ilyen botokat.
Néhány évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy tovább visszük a hagyományokat és elkezdődött a botépítő munka. Műhelyünkben ma is mindent kézzel készítünk, ugyanúgy, ahogy 100 évvel ezelőtt ezt tették. A felhasznált anyagok közül csak a korszerűbb ragasztóanyagok használata tér el a régi technológiától, így a mai botokat már nem szükséges 1-2 cm-es sűrűséggel bandázsolni, de díszítő kötés gyanánt ma is alkalmazunk ilyen megoldást. A bambusszal való munka viszont alapvetően nem változott, a következő munkafolyamatokból áll:

• 
  Pörkölés: Nem minden esetben szükséges, de a rudak felületi égetése megerősíti a bőrszövet alatti legnagyobb sűrűségű, legerősebb bambuszréteget, így a felületkezelt anyagból készült horgászbot keményebb falú, feszesebb, gyorsabb akciójú lesz, így az esetek többségében ilyen botok készülnek nálunk is. Amennyiben szükséges a halvány, szalmasárga szín megtartása, akkor ez a munkafolyamat teljesen kimarad.


• Hasítás: Egy átlagos, 50-70mm átmérőjű tonkinnád-rudat hosszában 12-18 közel azonos méretű szeletre hasítunk. Ezt egy késsel végezzük, a bambusz hasítása egy művészet, gyakorlással tizedmilliméter pontossággal lehet végezni, ezt valóban érezni kell. A hasítás után a nóduszok belső részét vésővel eltávolítjuk, az egyes szeleteket sorszámozzuk.


• 
  Egyengetés: Egy bambuszrúd, mint a pázsitfűfélék szára, ízekből (nódusz) és ízközökből áll. A nóduszok nem is tűnnek zavarónak, amíg egyben van a rúd, de a hasítás után jól látszódik, hogy itt az esetek többségében megtörik a szál és általában egy oldalirányban kiálló púpot is formál. A púpokat először többszöri, satuban történő préseléssel, majd reszeléssel-gyalulással tudjuk eltávolítani, a szálak görbeségét pedig hő feletti kézi egyengetéssel kell megszüntetnünk.


• 
  Nagyolás: Az egyes szeletek négyszög (trapéz) keresztmetszetéből egyenlő oldalú háromszög keresztmetszetű szeleteket kell kapnunk, hiszen ezek összeépítve adják majd a hatszög keresztmetszetű bottestet. Ez a munka elvégezhető keményfából, vagy rozsdamentes acélból készült nagyolósablon mellett marokgyalukkal, de részben végezhető korszerű marógépekkel is, itt nagyon fontos, hogy a háromszögünk alapját a rúd külső oldala adja. Hőkezelés: A lenagyolt, immár háromszög keresztmetszetű szeleteket rögzítő cérnával hatosával bandázsoljuk, és egy erre a célra épített sütőben hőkezeljük. Ez a hőkezelés teljesen kiszárítja a szeleteket, egyenesebbé teszi őket, megkönnyítve ezzel a gyalulást.


• Hőkezelés: A lenagyolt, immár háromszög keresztmetszetű szeleteket rögzítő cérnával hatosával bandázsoljuk, és egy erre a célra épített sütőben hőkezeljük. Ez a hőkezelés teljesen kiszárítja a szeleteket, egyenesebbé teszi őket, megkönnyítve ezzel a gyalulást.


• 
  Gyalulás: Az adott bottípus adott bottagjának megfelelő vékonyodó háromszög profil kialakítását kizárólag kézzel végezzük egy állítható rozsdamentes acél sablon mellett, Stanley és Lie-Niesen marokgyaluk segítségével. Itt századmilliméteres pontossággal kell dolgozni, a munkaidő nagy része gyalulással telik egy hasított bambusz horgászbot építésekor.


• 
  Kikönnyítés: Több technológia létezik üreges tonkinnád botok építésére, napjainkban az amerikai E.C. Powell által 1931-ben kifejlesztett kikönnyítési stílust használják a leggyakrabban, így mi is erre a módszerre készítettünk saját szerszámot, ahol századmilliméteres pontossággal állítható a készülő üreges bot falvastagsága. Az Imre Tibor botok közül az úsztatós, a pergető, valamint a legyező botok 2017-től rendelhetők kikönnyített változatban is.


• 
  Ragasztás: A tökéletesen előkészített, egyenesre egyengetett vékonyodó szeleteket összeragasztjuk, majd több irányból cérnával szorosan összekötözzük. A több irányból történő bandázsolás azért szükséges, hogy a bottest ne csavarodhasson el, amíg a ragasztó megköt. Gumihengerekkel feszültségmentesítjük és kézzel tovább egyenesítjük az egyes bottagokat, majd lógatva szárítjuk a ragasztó teljes száradásáig. Miután letelt a kötési idő, eltávolítjuk a cérna és a ragasztó maradékait a bottestről, ha ezt minden bottaggal megtettük, akkor el is készült a blank.


• 
  Nyél, orsótartó és toldatok: Az elkészült bottestet pontosan méretre vágjuk, esztergálással előkészítjük a toldatok és az orsótartó helyét, majd a helyükre ragasztjuk őket. Parafa nyél esetén felhelyezzük a parafa korongokat, ragasztással rögzítjük őket, majd esztergával kialakítjuk a végleges nyélformát. Egyéb faanyagból készült nyél esetén ugyanígy járunk el. Műhelyünkben bármilyen fém és faanyag teljes megmunkálását elvégezzük, készítünk alkatrészeket rézből, bronzból, alumíniumból és rozsdamentes acélból éppúgy, mint keményfákból, vagy parafából.


• 
  Gyűrűk: Az adott horgászmódszerhez és bothoz illő gyűrűket gondosan előkészítjük (a gyűrűtalpak csiszolására van az esetek többségében szükség, hogy a kötözéshez használt vékony selyemcérna szépen felfeküdjön majd a bottestre), kimérjük az egyes gyűrűk pontos helyét a bottesten, majd a megfelelő cérnával felkötjük a gyűrűket. A spiccgyűrű és a keverőgyűrű felkötése után köthetünk horogbeakasztó fület is, illetve a horgászbot díszítőkötéseit is elkészíthetjük. A legyezőbotok keverőgyűrűihez, valamint az úsztatós botok keverő- és spiccgyűrűjének achátbetétes gyűrűket használunk lengyel barátunk, Ernest Oczos műhelyéből.


• 
  Lakkozás: A bambusz egy természetes anyag, melyet vizes környezetben megtámadhatnak a penészgombák, így a bambuszból készült botokat a víz behatolásával szemben védeni kell. A bambusznád horgászbotok hagyományos bevonata a csónaklakk, műhelyünkben is korszerű, rugalmas bevonatot adó lakkokat használunk a botok külső impregnálására. Először a gyűrűkötéseket vonjuk be 3-4 réteg lakkal, majd az egész nyél feletti botrész kap még több lakkréteget.


• A botzsák: Az elkészült botok tárolására jól szellőző vászon anyagból készült botzsák szolgál, melyet a bothoz adunk. A tonkinnád botokat mindig a zsákon lévő akasztófülnél fogva, lógatva tároljuk. Az egyes tagokat mindig fejjel lefelé helyezzük a botzsákba, így tároláskor a megfelelő pozícióban fogják várni a következő pecát!